A mélyen elfogultnak tartott irodalmi bírálataim ellensúlyozása képpen jött létre ez a cikk, hiszen az oldalam súlyosan antiszociális tartalmát egy ki dicsérettel ellensúlyozni tudom. Sokat törtem a fejem, mígnem rábukkantam egy irodalmilag tökéletes, kifogásolhatatlan versre. Csonka Gábor verse következik, A szerencsetárgy címmel. Kellemes felüdülést kívánok.
A szerencsetárgy
Birtokomban van egy talizmán,
hát a barátnőmmel ne talizz mán!
Tehát a zsebemben van ez az amulett,
a barátnőmből anyu lett.
Ez már amolyan kabala,
benne hagyom a kalapba.
Ha elveszik, elhagy a szerencse mi jó,
a barátnőm egy szerecsendió.
Ezért véletlenül beleteszem a forralt borba,
megiszom egészbe, és elmegyek a boltba.
Ott jövök csak rá: "lehet megittam a nőmet!"
pedig nem is markolászta emlőmet!
Hát ezért vigyázzatok a szerencse tárgyatokra,
nehogy beszoruljon a kályhadobba.
2005
A szerencsetárgy
Birtokomban van egy talizmán,
hát a barátnőmmel ne talizz mán!
Tehát a zsebemben van ez az amulett,
a barátnőmből anyu lett.
Ez már amolyan kabala,
benne hagyom a kalapba.
Ha elveszik, elhagy a szerencse mi jó,
a barátnőm egy szerecsendió.
Ezért véletlenül beleteszem a forralt borba,
megiszom egészbe, és elmegyek a boltba.
Ott jövök csak rá: "lehet megittam a nőmet!"
pedig nem is markolászta emlőmet!
Hát ezért vigyázzatok a szerencse tárgyatokra,
nehogy beszoruljon a kályhadobba.
2005
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése