Szívélyes üdvözletem! Hiánypótló szerepet tölt be ez a kis verscsokor. Sokatok számára már ismerős lehet, ám szeretném megőrizni. A rádióval kapcsolatban: haladunk - haladunk, de ténylegesen nekiállni még nem tudtunk, ugyanis halaszthatatlan lustaság lett úrrá rajtunk. A vendégek, a helyszín és az eszközök fixálva vannak. Sajnos egyenlőre a tunyaság is.
Erdő
(írta Csonka Gábor verse)
Lágy erdő ölén szarvasok legelnek,
Fenyőfa felett gyűlnek a fellegek.
A fenyőfa ága felfogja az esőt,
Pedig bármikor bekövetkezhet egy termonukleáris atomkatasztrófa!
A markírozó
A markírozó
Volt egyszer egy parkoló,
Leparkolt egy markoló.
De tele volt a parkírozó,
Összetört a markírozó!
Volt ám nagy sírás - rívás,
Nem vagyok én hercegprímás.
Pedig szépapám is az volt annó,
Háborúba klassz volt akkó'.
Térjünk vissza a markolóra,
Ráborult a parkolóra!
Jött ki rendőr; vontató,
"Elromlott" -mondta Tót.
Elvontatták a markolót,
De bezárták a parkolót!
Megszerelték az autót,
"Megjavult!" -mondta Tót.
A parkoló is kinyitott,
"Semmi baj!" -mondta Tót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése