Kacsamese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három kedves kiskacsa. Telt - múlt az idő, és a kiskacsákból nagy libák lettek. Gazdájuk a kedves malaysiai születésű, német származású, Kisorosziban lakó magyar Horváth Emil. Emil bácsi gondosan etette az állatokat, ügyelve azok természetes táplálkozási szokásaira. Annyira a gondjukat viselte, hogy mikor az egyik liba minden udvariasságot mellőzve előbb akart ételhez jutni, Emil arányosan megbüntette: azt kapta amit érdemelt.
Nagyon jóllaktak a diszkrét étkezéstől. Ám Emil ügyelt a fizikai kondíciójukra is, büntetés járt azért is, ha pár dekával jobban elhíztak az egészségesnél, ezért hogy kiküszöböljék a lebukást a mérlegnél, gyorsan levedlették a tollaikat, így ismét az előírt tömeget nyomták. Ám nagyon elfáradtak ebben!

-Jajj de jóllaktam, jajj de elfáradtam, jajj de zsibbad a szárnyam és a lábaim! -mondták a libácskák, ezért pihentették egy kicsit az elzsibbadt végtagjaikat a korszerű garnitúrákban.
-Hű de viszket a hasam! Ez a vedlés nagyon megviselte a gyulladt szőrtüszőimet. - Emil minden óhajukat - sóhajukat árgus szemekkel figyelte, mihelyst meghallotta a kérést, egyből szerzett nekik egy diplomás ukrán masszőrt, aki főállásban kényezteti a kis házi kedvenceket.

Még szerencse, hogy Криницях Наших-nak, az ukrán masszőrnek orvosi képesítése is van, így hát hasvakarás közben kitapintotta a májdaganatot, így megelőző szűrésként a többi cimboráját is ellenőrizte, nehogy baja essék valamelyiknek!

-Na ezt azért nem gondoltam volna rólad! -Döbbent meg Криницях Наших, mikor észrevette Márton újabb máj - tetoválását- azt hittem ebből már kinőttél! Na jólvan, azt hiszem szólokEmilnek, majd őmegbüntet ezért!
Itt a vége, fuss el véle!