Ám adódott egyszer, hogy a Pipogya fráter apja meglátogatta a leányt. Kopogtatott az ajtón, majd a lány ajtót nyitott.
-Cső pippa.Na mi van? -érdeklődött finoman a nő.
-Himpellér evidencia megállapítani, hogy minő balsors zúgatja lármályát felettünk kártékony következmények lírájában foglalva. Szívem sanyarú fohásza kárhoztat mibenvoltát derítve fukarság elevátoraként hűvösszívű. Markánsan finomkodva hiába terjeszted igéd határt szabva gátlástalanság feneketlen latjába, ha elegancia bűbája feledékenység homályába vész.
A lány beengedte a szerény kunyhóba, majd egy csésze tea mellett társalogni kezdtek. Már alkonyodott, mikor a kutya ugatni kezdett.
-Valakik jöttek! -állapította meg szőke tincsei takarásában.
-Nyissák ki! -hangzott kintről- VPOP!
A lány beengedte a Vám -és Pénzügyőröket.
-Jó estét kívánok. A világért se zavarnám önöket, de bejelentést kaptunk... Ez a ház lopott! A múlt héten füleltük le önöket a román határon.
-Igaz ez, Gizella? Vakvágányra terelve viszonyunkat ásod alá harmóniát, erőt nem kímélve alámosva egzisztenciális morálát fellengzős haptákba állítva tompulás kezelőjeként!
Azzal fölkelt, és elhagyta az épületet. Szomorúan ballagott a pusztába, de csakhamar ráesteledett.
-Nappali fény múlandóságát álcázandó lopakodva ólálkodó sötétség üzérkedései tompulást idézve elő.
Lefeküdt egy bokorba, és álomba szenderült. Reggel könnyes arccal ébredt fel:a fiáról ámodott. Nap mint nap kísérti haldokló fiának látványa, amint esetlenül kalimpál a cementes kezével a betonkeverőből.
-Bűntudat vájja ki sorvadva élénkülő etikett módjára táncolni vágyó motívuma. Részese vagyok kígyózó vádak forgatagában őrlődő komikum feledésének virtuózaként alábbhagyó mértéktelen filozófiájának megbecsüléséért.
Bicskája előkerült a zsebéből, hogy együtt lehessen fiával. Ám egy angyal közbelépett, és kiszedte kezéből a veszélyes eszközt.
-Találd meg életed értelmét, és éllj úgy, hogy ne kelljen a pokolba könyörögnöd szaros életed maradékáért! -mondta a kedves angyal.
Elgondolkodott, és elindult, hogy megtalálja.
Nem találta meg.
-Cső pippa.Na mi van? -érdeklődött finoman a nő.
-Himpellér evidencia megállapítani, hogy minő balsors zúgatja lármályát felettünk kártékony következmények lírájában foglalva. Szívem sanyarú fohásza kárhoztat mibenvoltát derítve fukarság elevátoraként hűvösszívű. Markánsan finomkodva hiába terjeszted igéd határt szabva gátlástalanság feneketlen latjába, ha elegancia bűbája feledékenység homályába vész.
A lány beengedte a szerény kunyhóba, majd egy csésze tea mellett társalogni kezdtek. Már alkonyodott, mikor a kutya ugatni kezdett.
-Valakik jöttek! -állapította meg szőke tincsei takarásában.
-Nyissák ki! -hangzott kintről- VPOP!
A lány beengedte a Vám -és Pénzügyőröket.
-Jó estét kívánok. A világért se zavarnám önöket, de bejelentést kaptunk... Ez a ház lopott! A múlt héten füleltük le önöket a román határon.
-Igaz ez, Gizella? Vakvágányra terelve viszonyunkat ásod alá harmóniát, erőt nem kímélve alámosva egzisztenciális morálát fellengzős haptákba állítva tompulás kezelőjeként!
Azzal fölkelt, és elhagyta az épületet. Szomorúan ballagott a pusztába, de csakhamar ráesteledett.
-Nappali fény múlandóságát álcázandó lopakodva ólálkodó sötétség üzérkedései tompulást idézve elő.
Lefeküdt egy bokorba, és álomba szenderült. Reggel könnyes arccal ébredt fel:a fiáról ámodott. Nap mint nap kísérti haldokló fiának látványa, amint esetlenül kalimpál a cementes kezével a betonkeverőből.
-Bűntudat vájja ki sorvadva élénkülő etikett módjára táncolni vágyó motívuma. Részese vagyok kígyózó vádak forgatagában őrlődő komikum feledésének virtuózaként alábbhagyó mértéktelen filozófiájának megbecsüléséért.
Bicskája előkerült a zsebéből, hogy együtt lehessen fiával. Ám egy angyal közbelépett, és kiszedte kezéből a veszélyes eszközt.
-Találd meg életed értelmét, és éllj úgy, hogy ne kelljen a pokolba könyörögnöd szaros életed maradékáért! -mondta a kedves angyal.
Elgondolkodott, és elindult, hogy megtalálja.
Nem találta meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése